Egy hét Párkányban

Október negyedike és tizedike között rendezte meg a párkányi gimnázium az ESCAPE nagyszabású, országokat megmozgató projekt harmadik találkozóját Párkányban (Štúrovóban), Szlovákiában, ahova minket, büszke közgázosokat küldtek, hogy képviseljük városunkat, országunkat.

A csapat tagjai különböző osztályokból kerültek ki: Ivády Gréta 10. A, Király Bianka és Hencz Balázs 10. C, Mrena Mónika 11. B, Magyar Anita és Dukai Máté 11. D. A magyar csapat kísérő  tanárai Tóthné Pál Gabriella és Németh Éva tanárnők voltak, de Molnár András tanár úr is nagy részt vállalt a projektből.

Az ESCAPE különböző országokból származó diákoknak kínál lehetőséget az ismerkedésre, utazásra, tanulásra szakmai keretek között. Az előzetes feladat tárgya a nemzeti parkok voltak: ismertetnünk kellett Magyarország nemzeti parkjait. A tíz magyar nemzeti parkból mi a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot választottuk, mivel ez található legközelebb megyénkhez és városunkhoz.

Vasárnap indultunk, délután négykor a Spar parkolójából egy kisbusszal. A kétórás utazás alatt összeszokott a csapat. Ahogy átléptük a határt, egyre nőtt bennünk az izgalom. Nem tudtuk, mire számítsunk, sosem volt még ilyen élményben részünk.

Ahogy megérkeztünk Párkányba, bőröndökkel megpakolva indultunk meg a parkolóból a sétálóutcán található szállásunk, a Szultán panzió felé. A sétálóutca gyönyörű volt, teljesen elvarázsolt minket a szökőkutakkal, ízléses dekorációval díszített tér. A szállásunk is tetszett: az alsó szinten egy cukrászda működött, ami még csábítóbbá tette. Megérkezésünk napján csupán annyira volt energiánk, hogy elfoglaljuk a szobánkat, megvacsorázzunk, majd miután este tizenegyig kibeszélgettük magunkat, lekapcsoltuk a villanyokat és próbáltunk aludni.

Hétfőn reggel a párkányi gimnáziumban kezdődött a napunk, ahol köszöntöttek minket az ottani diákok, tanárok, valamint a projekt további résztvevői: az osztrákok, az ukránok, a románok, a szlovének, a bolgárok és a csehek. Sok ismerős arcot láttam a korábbi márciusi találkozóról, akik mosolyogva üdvözöltek minket. Ezek után kisebb csoportokra osztottak bennünket, így többnemzetiségű csoportok jöttek létre. A szlovák diákok bemutatták a várost, körbevezettek minket Párkányban. Délután elváltunk egymástól, és az El Camino étteremben vacsoráztunk. Az ételek nagyon ízletesek és bőségesek voltak, s mindenki megjegyezte, hogy minden eddig elkezdett diéta vagy fogyókúra erejét vesztette az előttünk álló finomságok ígéretétől.

Kedden korán kellett kelnünk, ugyanis Gabčikovóban volt programunk. Az út oda majdnem három óra volt, mindenki nagyon elfáradt, de élveztük. Egy órában összefoglalták nekünk a gát működését, majd személyesen is megtapasztalhattuk működését egy hajóban ülve. A kétórás hajózás alatt rengeteget beszélgettünk a szlovákokkal, az osztrákokkal és a románokkal. Emellett a hajó bárjában dolgozó szlovák nő beöltöztetett pár embert kalóznak, tengerésznek, kapitánynak. Ezután buszba szálltunk és Béla kastélyába – Chateau Bela -indultunk. Körbejártuk a luxushotelként működő épületet, bejártuk a különböző termeket, például a szalonokat, az éttermet és a parkot.

Szerdán angolórákon vehettünk részt, hallgattunk előadásokat az újrahasznosításról, Ljubjanáról, a „zöld fővárosról”, valamint a hétfőn kiosztott csoportokban elkezdtünk dolgozni prezentációkon a párkányi városnézésről, a gabčikovói gátról és a Chateau Beláról. Délután a Mária Valéria hídon átsétáltunk Esztergomba, ahol ellátogattunk Duna Múzeumba és a bazilikába. Aki akart, fel is mehetett a kupolájába. Ezek után a tanárokat Esztergomban fogadták vacsorára, mi pedig visszaindultunk Párkányba, és újabb ízlelőbimbókat kényeztető vacsorában lehetett részünk.

A következő nap, csütörtökön újból korán kellett kelnünk, ugyanis Pozsonyba indultunk. Az út három órát vett igénybe, eleredt az eső is, de a lelkesedésünk nem lankadt. Megnéztük a pozsonyi várat, majd az óvárosban elengedtek minket szabadidőre, hogy megebédeljünk, és magunk fedezhessük fel a környéket. Majd újra találkozott a nagy csoport, és bejártuk az óvárost. Láttunk egy gyönyörű kék-fehérben pompázó templomot, majd az Eurovea óriási bevásárlóközpontjában újabb szabadidőt kaptunk, hogy az otthoniaknak és magunknak vásárolhassunk. Csöpörgő esőben indultunk vissza, s este kilencre a szállásra is érkeztünk. Csupán arra volt energiánk, hogy gyorsan megfürödjünk, s már az ágyban is voltunk.

Az utolsó nap délelőttjén minden csapat előadta a nemzeti parkokról szóló prezentációkat, majd kiosztották az elkövetkező hetekre vonatkozó feladatokat. Mivel pénteken kezdődött az évszázados hagyománnyal rendelkező párkányi Simon-Júda vásár, ezért az volt a dolgunk, hogy különböző árusokat, például ékszerkészítőket, bőrövgyártókat, mézárusokat kérdeztünk meg: honnan jöttek, mióta árulnak. Össze kellett vetnünk az itthoni árakkal az ő termékeiket. A vásárban nagyon jól éreztük magunkat, vásároltunk, ismerkedtünk, szórakoztunk, majd este búcsúzkodtunk. Nagyon meghatott minket, ahogy vendéglátóink, a szlovákok és többi  külföldi diák megölelt minket, és megígérték, hogy a jövőben is tartjuk a kapcsolatot. Bár a honvágy húzott minket haza, nem akartunk elmenni, annyira megmelengette a szívünket a belőlük áradó szeretet.

Szombaton délelőtt indultunk haza. A reggelinél elég csendes volt a hangulat, a hét fáradalmai és az emlékek bennünk tartották a szavakat. Rossz volt a búcsúzkodás az éppen akkor induló csehekkel. Nem akartuk elhagyni Párkányt, de muszáj volt. Molnár András tanár úr vitt minket haza, félúton megálltunk Bábolnánál, a Mekiben megebédeltünk, majd az út további részén magukban összegeztük a Szlovákiában szerzett emlékeket, élményeket. Nagyon hálások vagyunk tanárainknak, a vendéglátóinknak, az ESCAPE projektnek, hogy ennyi kedves embert megismerhettünk, és ilyen szép emlékekkel gazdagodhattunk!

 

                                                                                               Mrena Mónika 11. B

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Együtt a csoport Esztergomban: Huszt (Ukrajna), Ljubljána (Szlovénia),

Linz (Ausztria), Pápa (Magyarország), Stúrovo-Párkány (Szlovákia),

Tábor (Csehország) és Vidin (Bulgária) diákjai és tanárai

A további fotókat ide kattintva tekinthetik meg!

 

 

 

 

 

 

 

Régi honlap